Bemutató
Vándorlása során az ember gyakran elfárad és lepihen, de rövid idő után ismét talpra áll és tovább megy. Valaha a nagyvilágban sok száz évvel ezelőtt egy kis nép eképp vándorolt. Azt hihetnénk céltalan volt kóborlása. Őseinek szelleme vezette a kis népet rettentő távolságokon és veszedelmeken keresztül. A kis néppel csoda történt, hazát talált és letelepedett. A hosszú vándorlás emlékét máig örzi népünk a Csodaszarvas legendájában. A szarvas a vadak közt a legnemesebbik a vándorló magyar népet jelképezi. Büszke és csodálatos. A letelepedett nép gyökeret eresztett és rettentő faként kapaszkodott a földbe. Az életfa mely szintén fontos szerepet tölt be a magyar mítikus világban ma a népet és történelmét szimbolizálja. Az életfa motívum számos népnél fellelhető. Minden népnek van életfája és ha az életfa elszárad a nép kipusztul. A mi népünk életfája nem a legmagasabb és legderékebb, ágai közül sok elszáradt már, levelei itt-ott elsárgultak elfonnyadtak, törzsét ezer fejszecsapás emléke tarkítja. Gyökerei a múltat idézik. A múltat mely egyaránt jelenti tragikus történelmünk évszázadait és kultúránkat, mely táplálja a fát és biztosítja számára a jövőt. Néhány gyökér országépítésről, tatár és török pusztításáról, labanc rabigáról, orosz tankok dübörgéséről mesél. Más gyökerek népi kultúránk egyediségét és szépségét őrzik. A fa törzse a nép mely századokon át egyre csak vékonyodott, görnyedt és hajlott a megpróbáltatások alatt. Ágai, melyek az égbe nyúlnak, népünk Istenbe vetett hitét jelentik és a reményt a jobb kor után. Az itt megjelenő fiatalok feladata az életfa ápolása öntözése. Kallos Zoltán szavaival élve népünket nem a politika, hanem saját kultúrája és nyelve tartja meg. A Czifrasarok Néptáncegyüttes azért jött létre és azért működik, hogy ezt a nemes feladatot ellássa és segítse. Neve nem a csizma cifra sarkára utal, hanem a csapat szülővároskájára, Borszékre, mely település a székelység legészakibb és talán legszebb bástyája.
